Jeckel Eszter - coach

Lépj ki a szürkeárnyalatból!

Céltalanul
Miért nem tűzünk ki célokat, vagy miért nem valósítjuk meg őket?
Ha körül nézek azt látom, hogy ma már tudatosabban élnek az emberek. Talán a leggyakoribb kifejezés így évkezdésnél a CÉL volt. Céltervezés, célmeghatározás, céltudatos, céltalan, célkitűzés. Több ügyfelem barátom oldalán vagy személyesen láttam 2018-as céltervező nyomtatványt, applikációt, munkafüzetet.

Mi a probléma a céltervezéssel?

 

Hát szerintem leginkább az, hogy valójában nem tervezünk, hanem csak tervezgetünk. Egymást kergetik a fejünkben a gondolatok.
Az, hogy egyik lábadat teszed a másik elé, nem azt jelenti, hogy a cél felé haladsz, csak azt, hogy úton vagy. Az irány ettől még lehet bizonytalan. 

Álmodozás ≠ CÉL 

 

Az emberek egyszerűen összekeverik az álmodozást a céllal. Sokan elindulnak valamerre és később azt, mondják, hogy ez volt a céljuk, pedig nem. Csak egyik lábukat a másik elé téve ott kötöttek ki. Persze az is lehet, hogy ahol végül kikötöttek az nem egy rossz hely, de valljuk be őszintén sokszor csak el vagyunk mint a befőtt egy-egy helyen. Majd 15 évig tanítottam. Szerettem tanítani. Minden tanárnak van egy hitvallása, amiért csinálja az egészet. Ez a hitvallás lehet pozitív és negatív egyaránt. Tulajdonképpen ez motiválja, továbblendíti. Az egyik kollégámnak a hitvallása így hangzott:
Bemegyek. Lenyomom. Kijövök.
Szerintetek ő így tervezte? Ez a cél lebegett a szemei előtt, amikor 30 évvel ezelőtt belekezdett a hivatásába? Valahol, valami félresiklott.
Kevesen tudják, hogy a bűn szó eredeti héber jelentése céltévesztést jelent. Szó szerint a nyíl és a céltábla képe van itt. Az a nyíl, ami nem talál bele a céltábla közepébe. Azaz bűn az, ha valami nem a rendeltetésének megfelelő helyre kerül. Nem azt teszi, amit tennie kellene. Nem ott köt ki stb.
Azt is látom sokszor, hogy meg van ugyan a cél, de ezt évekig, évtizedekig tologatjuk magunk előtt. 
Ennek viszont a leggyakoribb oka saját magunkban, a gyermekkorunkban, de úgy is mondhatnám, hogy a sorskönyvünkben rejlik. Remélem aki ismer már tudja, hogy itt nem valami ezo dumára gondolok, hanem Eric Bernre. 
Az az élet, amit most élünk a jéghegy csúcsa, a válasz a miértekre - azaz, hogy miért így reagálunk dolgokra, miért így éljük az életünket - pedig ott van a gyermekkorunkban. Amilyen mércével mértek nekünk, gyakran azzal a mércével mérünk mi is. Vagy amit kaptunk, azt adjuk tovább. Persze itt rögtön mondja néhányatok, én nem olyan vagyok, mint az anyám, vagy az apám. Nem is ilyen egyértelmű ez a dolog. Ezt tudat alatt simán átvisszük. Én például nem vagyok alkoholista, de az önbizalmam nem is oly rég még a béka feneke alatt se volt. Ezt hoztam magammal. Önismeret és önértékelés hiányával meg nagyon nehéz célt tervezni, mert leginkább azt látom, hogy mire nem vagyok képes. Olyan mint egy rosszul bekötött kávégép. Bedobod a 100-ast lefolyik a kávé és utána hozzáadja a poharat. Egyszerűen elfolyik az energia a semmibe.
Vegyétek fel a harcot ezzel a rossz programozással! Holnap arról is írok, hogy hogyan.
(Kérlek jelezd, ha tetszett a bejegyzés!)
Jeckel Eszter, coach

A bejegyzés trackback címe:

https://kavedaralo.blog.hu/api/trackback/id/tr1013548863

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Jeckel Eszter - coach

Mindenről, ami a neveltetésünkből adódik, amilyenre kondicionált az élet, a szüleink, az iskola. Ebből élünk ma és ez hat ránk. Így élünk a házastársunkkal és így neveljük a gyermekeinket.

Friss topikok