Egy kedves, fiatal ismerősöm nemrég azt fogalmazta meg, hogy minden rossznak a gyökere az irigység.
A napokban eszembe jutott, hogy vajon mindaz a rossz érzés, ami időként gyökeret ereszt bennünk, honnan jön és mit lehet vele kezdeni.
Azt gondoltam, hogy a végére járok és ha mást nem is, de megpróbálom ezeket az érzéseket lecserélni. Azaz, ha választhatnék mondjuk egy negatív, rossz érzés helyett valamit, mit választanék, még inkább, mi az ellentétpárja.
Egyszerűen tudni akarom.
Féltékenység - Valaki, akit szeretek nem nekem, hanem mondjuk egy harmadik személynek ad valamit, amire vágyom.
A természet klasszul működik, így előfordul az, hogy ha bár vágyunk is valamire, azt nem feltétlenül kapjuk meg. Ez így van jól. De mi lesz az űrrel? A vágyunkkal. Ha helyes az önértékelésünk, akkor egyszerűen kiüti a félelmet. Szerintem ugyanis ez táplálja a féltékenységet. Ha helyes az önértékelésünk, akkor nem félünk, hogy ki vagyunk ütve a helyünkről. Akkor a vágyunk nem mardosó lesz, csupán egy reménnyé szelídül. Így szerintem a Féltékenység - helyes önértékelés pár állhatna itt. Az érzés, hogy köszi jól vagyok.
Sóvárgás - Ennek szerintem mindenképpen köze van az előzőekhez, de nem egy személyhez köthető, hanem valamihez, ami elérhetetlen számunkra. Ennek egyszerű lehet ellentétpárt találni. Elsőre talán a Megelégedettséget írnám. Mi az, ami az életemben már meg van? Mi az, amiért hálás lehetek? Nézz körül és könnyen lehet, hogy mire a gondolataid végére jutsz, már nem is a sóvárgás lesz a legerősebb érzelem, ami épp felmerül, hanem a megelégedettség.
Elvetettség - Ez az az érzés, mikor úgy gondolod, hogy rád nincs szükség. Nélküled is forog a Föld. Az Univerzum valami tévedése folytán kerültél ide és ha rájönnek a tévedésre, akkor egy pillanat alatt el is tűnhetsz, sőt - ami még rosszabb - senkinek sem fogsz hiányozni. Ennek az érzésnek az ellentétpárja az elfogadottság. Persze az elfogadottság érzését saját magadban keresni elég abnormálisnak tűnik, de talán még sem lehetetlen. Mindössze annyira van szükség, hogy megvizsgáld, kinek az életében töltesz be fontos szerepet. Mikor jelezte feléd, hogy igen is szüksége van rád. Ez lehet szülő, házastárs, gyermek, főnök, munkatárs, barát, szinte bárki.
Irigység - Ez elsőre úgy tűnik, hogy ugyanaz az érzés, mint a sóvárgás, de van egy árnyalatnyi különbség. Itt valami olyan hiányzik nekem, ami másnak megadatott. Nem egyszerűen sóvárgok, vágyok valami után, hanem más tulajdonára vágyok. A közmondás szerint a másik kertje mindig zöldebb. Nem olyan nehéz utána járni, hogy bizony nem mindig egyszerűen csak zöldebb, de esetleg több műtrágya is van rajta mindenféle mérgező anyaggal. Azaz ami elsőre irigylésre méltó, talán nem is annyira az. De mi lehet az ellentétpárja az irigységnek? Talán ez okoz a legnagyobb fejtörést. Az irigység ellentétpárja lehet a jóindulat. Valaki felé nem az irigység indulatával fordulok, hanem a jó indulattal. Nem sajnálom, nem irigylem, ami az övé. Megadom neki a jogot arra, hogy az övé legyen és magamnak is a jogot a saját tulajdonaimra. Az én zöld gyepemre, aminél elvárhatom, hogy más ne sajnálja tőlem, mert én nyírtam, gyomirtóztam, dolgoztam meg érte. Így az irigység ellentétpárja a jóindulat.
Mi ennek az egésznek a haszna? Hát én magam. Egészen pontosan az egészséges önmagam. Aki nem lemerül, mint egy rossz elem a negatív, rossz érzések áradatában, hanem töltekezik, növekszik, duzzad.
Ha tetszett a cikk, ne sajnálj egy lájkot!
Jeckel Eszter
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
