Jeckel Eszter - coach

Mi magyarok már csak olyanok vagyunk, hogy muszáj hibáztatnunk valakit. Egyszerűen olyan nincs, hogy ne legyen valaki, aki az én hibáimért felelős. Az a gond ezzel a hozzáállással, hogy nem visz előre. Az hogy valakinek köszönhető az én nyelvismeretemnek a hiánya még nem teremt jobb állapotot. Azaz pont úgy nem beszélek angolul akkor sem ha valakit hibáztatok érte, vagy ha nem.

Abba a korosztályba tartozom, aki általános iskolában oroszul tanulhatott. Egyszer indult valami szakkörféle, ahol próbáltak minket angolra tanítani, de csak annyira emlékszem, hogy mindenkinek kellett választani egy angol nevet és én a Maryt választottam. (Ma már más nevet választanék.) 

Később az élet úgy hozta, hogy középiskolában szintén nem kellett nyelvet tanulnom. Ez hosszú történet, de tényleg így volt. Tizenhat éves koromtól dolgozom és az első munkahelyemen, amikor nyelvtanfolyamot tartottak, kiderült, hogy a nyelvtanár egy jó barátnőm és ő szó szerint bekönyörgött a tanfolyamra. Így részt vehettem egy kezdő német kurzuson. Később még tanfolyami keretek között tanultam németet.

Az angol tudásom, vagy nem tudásom viszont maradt. Nulla szinten. Helyesebben szólva, azért ragadt rám ez, meg az, de rendszerezett tudásnak nem igazán nevezhetném. Az élet meg úgy hozta, hogy van egy lengyel vejem, akivel a lányom angolul beszél és az ő barátai is megjelennek néha és mi is megjelenünk más országokban és az angol tudásom kimerül abban, hogy közlöm velük németül, hogy én csak így beszélek, miközben idétlen vigyor dermed az arcomra. 

Nagyon sokáig meg tudtam magyarázni, hogy miért nem kell nekem megtanulnom angolul, viszont egyre inkább frusztrált a dolog, hogy lehet, hogy mindez csak rajtam múlik.  Annyi mindent mellé állíthattam, hogy miért nem tanultam meg: 

• mert rossz családi körülményeim miatt nem küldtek angoltanárhoz az orosz mellett
• mert a gyors- és gépíróban nem tanítottak semmilyen nyelvet
• mert estin végeztem a középiskolát, ahol nem tanítottak semmilyen nyelvet
• mert az első munkahelyemen németül tanultam és minek még egy nyelv
• mert sorra születtek a gyerekek és nem értem rá 
• mert az első diplomához nem volt szükség nyelvvizsgára, így minek
• mert a második diplománál már elmúltam negyven éves és így jogszabályi kivétel miatt nem volt szükséges nyelvvizsga
• mert már öreg vagyok az ilyesmihez
• mert tanuljon meg minden magyarul, de még inkább minden fontos könyvet minél hamarabb fordítsanak le magyarra
• mert majd, ha az unokám angolul akar hozzám szólni, akkor majd jól elmagyarázom neki, hogy beszéljen szépen magyarul

Miért kezdek most mégis bele? Tényleg rajtam kívül álló okok miatt nem tanultam idáig, de az hogy most tanulok, szintén rajtam áll és tanulok, mert:

• Coachként olyan sok ügyfelemnek mondtam, hogy ha rajtuk áll egy pici lehetőség az előre lépésre, akkor tegyék meg és biztattam őket, hogy sikerülni fog
• Igazából most, hogy magam alakítom a munkaidőmet, nincs kifogásom, hogy miért ne tenném meg
• Ma már hiszek abban, hogy képes vagyok rá
• Helyettem senki más nem akarhatja
• Olyan sok hülyeségre költöttem már pénzt, ez viszont tényleg értékes és maradandó lehet.
• Könnyű volt haragudni valakire, valamire, hogy elhappoltak előlem egy jó munkát pedig "csak" az angoltudás hiányzott, de igazából soha nem késő ezt pótólni.
• Nem vagyok öreg. :-)
• Unom az idétlen vigyort az arcomra fagyva, ahogy angolul beszélnek hozzám különféle helyzetekben és én nem tudok megszólalni.

Bizony tanulni kezdek és nem kicsiben kezdem. Heti ötször öt órával egy hónapon keresztül, ami egy éves anyagnak felel meg. 

Drukkoljatok nekem és nyomjatok egy likeot, ha szurkoltok és majd beszámolok, hogy haladok.

Ja és ha van mit tanulnod, akkor ne halogasd, az idő mindig alkalmas a tanulásra.

Soósné Jeckel Eszter